A Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjprogramja keretén belül lehetőségem nyílt összegezni az elmúlt 15 év alkotói tapasztalatait egy gyermekeknek íródott mesekönyv formájában.
"Vesszőparipám", hogy generációkról generációkra egyre távolabb kerülünk az alkotástól, a kézi munkától, de akár a barkácsolástól, vagy bármilyen tárgyi, fizikai teremtés folyamatától is, aminek hatására egyrészt egyre kiszolgáltatottabbak leszünk az egyes részfolyamatokban jártas "szakembereknek", másrészt - és ez a legfontosabb - legértékesebb emberi adományunkkal nem élünk - a teremtés művészetével.
A mai 40-50 éves generáció talán az utolsó (kivéve az elmaradottabb, szegényebb régiókban), akik gyerekként még alkottak, és a játékaikat, vagy azok nagy részét maguk voltak képesek megteremteni.
A "nyugat" beözönlése a szórakoztatóiparba, vagy a játékiparba alapjaiban forgatta fel a gyermekeknek a játékhoz való viszonyát, emellett a könnyen beszerezhető játékok dömpingjével árasztották és árasztják el még most is a gyermekeket. Sajnos - és nem véletlen írom így - rengeteg gyermeknek a padlótól a plafonig érő szekrénye roskadásig telt játékokkal. Itt is évek, évtizedek kellettek ahhoz, -amit józan ésszel átgondolva bármelyik szülő időben észrevehetett volna- hogy szakemberek ismerjék fel és publikálják a túl sok játék gyermekekre gyakorolt káros hatását.
A kevesebb néha több, azaz a rengeteg játékkal pont ellenkező alkotói attitűdöt fogunk elérni a gyermekeknél, mint amire számítottunk...
A könyvben - bár az alkotói alapozást már a legkisebb korban, majd folytatva az óvodában meg kellene kezdeni - a kisiskolás korú gyermekek számára kínálok izgalmas és otthon is kivitelezhető alkotó játékokat, mindezt úgy, hogy az iskolai tananyaggal együtt haladva, annak tudásanyagát kiegészítve egy mesére fűzöm fel az "ismereteket".
Megjegyzések
Megjegyzés küldése