A gyermekekről

Egy gyermek időtlen él. Teljes test-tudatosságban. Az alkotás a lételeme. Folyamatosan tanul figyel és képezi magát. Van benne utánzási vágy és emellett, vagy inkább ezen túl a saját tapasztalatainak, határainak megkeresése, túlhaladása. Van benne rácsodálkozás képessége – mert a világ tényleg gyönyörű. A gyermekek szerint minden él, a növények, bolygók, tárgyak is, mintegy magától értetődő panteizmusban élnek, egységben a teremtővel és teremtményeivel. Ebben a teremtett világban természetesen ők is, mint teremtők foglalják el helyüket, amit magunk is megfigyelhetünk, ha egy gyermeket elmélyülten játszani, alkotni látunk.

A gyermekek szemében nincsenek különböző művészeti ágak, nincsenek egymástól hermetikusan elkülönített szakterületek – természetesen hágják át a határokat, hiszen lényük határtalan. Ők egységben látnak, egységben élnek és egységben alkotnak. A művészetek, tudományok területén elkülönített halmazokat később az iskolák kényszerítik rájuk. Éppen ezért nekik nem jelent problémát, ha különböző művészeti ágakat és ismereteket együttesen – egymást támogatva alkalmaznak, vagy a „szak”területek között lavírozva tanulnak, illetve alkotnak.