„Csakhogy, a valósághű és bonyolult tárgyak világával szemben, a
gyermek csak a játékot használó tulajdonosként tudja magát elgondolni, sohasem
alkotóként; nem felfedezi a világot, csak használja. (…)Kényelemszerető
kis tulajdonost faragnak belőle, akinek annyi dolga sincs, hogy kitalálja a
felnőtt okozatiság mozgatórugóit.”Barthes, Roland (1983) Mitológiák,
Budapest, Európa Kiadó, Mérleg sorozat, 65-66.o
Roland Barthes szavai pontosan tárták
fel a problémák egyik gyökerét. Ezen túl a mai technológiai újítások, a
felgyorsult élettempó, a szuperszonikus, önműködő gyerekjátékok arzenálja, az
okoseszközök, a virtuális világ együtt egy olyan kényszerpályára vezeti a
gyermeket, amely során saját határait, valódi képességeit nem tárja fel,
határait nem feszegeti.
A gyermekeket körülvevő világ
olyan hatalmas mértékben változott az elmúlt 30-40 év alatt, hogy a gyermekeiket
felnevelő szülők és pedagógusok nem képesek saját hozott és tanult mintáikat
átültetni a gyermekek nevelésébe. Saját gyerekkoruk tapasztalatai és a jelen
gyerekkor világa között is mély szakadék feszül.
A gyermeki kreativitást, a vizuális
ízlést és kultúrát jelentősen befolyásolja és károsítja az őket körülvevő
technológiai és virtuális világ, ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a
gyermekek velük született alkotó képességeiket lehetőségeikhez mérten maximálisan
megéljék és megismerjék, mert biztos vagyok abban, hogy úgy, mint a gyermeki jellemformálás
első 6 éve a legmeghatározóbb, az alkotás, teremtő gondolkodásmód, a kreatív
kibontakozás élménye egy életre elkíséri és pozitívan alakítja majd a gyermeket
és életútját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése