Kortárs problémák

„Csakhogy, a valósághű és bonyolult tárgyak világával szemben, a gyermek csak a játékot használó tulajdonosként tudja magát elgondolni, sohasem alkotóként; nem felfedezi a világot, csak használja. (…)Kényelemszerető kis tulajdonost faragnak belőle, akinek annyi dolga sincs, hogy kitalálja a felnőtt okozatiság mozgatórugóit.”Barthes, Roland (1983) Mitológiák, Budapest, Európa Kiadó, Mérleg sorozat, 65-66.o

Roland Barthes szavai pontosan tárták fel a problémák egyik gyökerét. Ezen túl a mai technológiai újítások, a felgyorsult élettempó, a szuperszonikus, önműködő gyerekjátékok arzenálja, az okoseszközök, a virtuális világ együtt egy olyan kényszerpályára vezeti a gyermeket, amely során saját határait, valódi képességeit nem tárja fel, határait nem feszegeti.

A gyermekeket körülvevő világ olyan hatalmas mértékben változott az elmúlt 30-40 év alatt, hogy a gyermekeiket felnevelő szülők és pedagógusok nem képesek saját hozott és tanult mintáikat átültetni a gyermekek nevelésébe. Saját gyerekkoruk tapasztalatai és a jelen gyerekkor világa között is mély szakadék feszül.

A gyermeki kreativitást, a vizuális ízlést és kultúrát jelentősen befolyásolja és károsítja az őket körülvevő technológiai és virtuális világ, ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyermekek velük született alkotó képességeiket lehetőségeikhez mérten maximálisan megéljék és megismerjék, mert biztos vagyok abban, hogy úgy, mint a gyermeki jellemformálás első 6 éve a legmeghatározóbb, az alkotás, teremtő gondolkodásmód, a kreatív kibontakozás élménye egy életre elkíséri és pozitívan alakítja majd a gyermeket és életútját.