Virtuális kontra teremtett világ





Úgy gondolom, hogy addig, amíg a teremtett világ térkapcsolataival, formagazdagságával, csodáival nem ismerkednek meg a gyerekek, addig az épített környezet minden variációja és összefüggése csak formagyakorlat marad. Úgy hiszem, hogy ha a teremtett világgal nincs a gyermeknek erős köteléke, addig veszélyes a virtuális világgal ismerkednie. Mielőtt ál-személyiségüket, felvett szerepeiket a közösségi portálokon, vagy akár a számítógépes játékok során kifejlesztik, fontos lenne megismerniük valódi önmagukat.
Saját természetüket és természetességüket pedig csak a természet segítségével fedezhetik fel.
Erre próbál megoldást kínálni a vidéki közeg, egy kert, ahol a gyermekek bepillantást kaphatnak egy másfajta, természetközelibb élet és életmód előnyeibe.

Szintén fontosnak tartom, hogy a gyerekek felismerjék, hogy a média, a TV képernyő tele van optikai csalásokkal. A valóság helyesebb értelmezéséért olyan feladatokkal is foglalkozunk, amelyben megtanulják a gyermekek elemezni a látottakat és értelmezni azt. Ezen túl ők maguk is létrehozhatnak más valóságokat, különböző technikák segítségével helyezhetik bele magukat a virtuális térbe – valóságként megjelenő, ám hamis képeket hozva létre, ezzel is rámutatva arra, hogy nem feltétlen kell hinni a szemüknek…

Mindig kövesd az alkotás természetes ösvényeit, a formák növekedését és működésüket. Így lehet a legjobban tanulni. A természet segítségével talán egyszer eljutsz arra a pontra, ahol már önállóan alkothatsz. Akkor egy napon majd magad is a természet részévé válsz: képes leszel arra, hogy úgy alkoss, ahogyan ő.Paul Klee

Megjegyzések